Az Egység Konferencia inspiráló erejéből született DániEl alábbi verse!
Fogadjátok szeretettel!

LényTestVérem Életre Keltem

Jövök hozzád és hívlak is TenMagam
Bentről szólok és Benn hallod szavam

Örömhírem hozom:

A boldogság egy hely és nem csak egy állapot
E helyen van Otthonom
E helyen benned is lakhatok

Korábban már jártam itt vakon
Akkor még csak éreztem;
Most már látom is TenMagom

Látom és üzenem, hogy fény gyúlt itt a Templomhegyen

Erőnk és bölcsességünk: ím már elég nagy
S amíg E helyen tartjuk: a fény megmarad
E fény helytartójaként
Láthatod Te Magad

A szívedből szólok:
A Grál E hely
A Grál kehely, melyben véred véremmel egybekel
Ím: LényTestVérem Életre Keltem

Így van és így legyen

Az Egység megéléséhez és gyakorlati működtetéséhez csupán egy új tudatállapotra van szükségünk, és ennek a lehetősége mindenkiben itt van. Ez egy mélységes bizalom az együttlétezésben, amely miatt ösztönösen érezzük, sőt tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy életünk és életterünk közös!

Összetartozunk!

DániEl

15 éve adták a kezembe az első ezoterikus témájú könyvet. Azóta sokat olvastam, számtalan tanfolyamot látogattam meg, még „végzettségeket” is szereztem magamnak (mert ugye birtokolni milyen jó). Az elmém tudása egyre csak gyarapodott, volt olyan pont, amikor be is sokalltam a sok ezoterikus cucctól, és végre valami normálisra – egy hétköznapi regény olvasására és tévénézésre – vágytam.

Persze aztán visszatértem e misztikus(nak hitt) világba és haladtam tovább. Ahogy az évek teltek, mindig más és más módszerhez fordultam, de valójában egymagam nem tudtam megoldani a problémáimat.

Aztán “véletlenül” elkerültem egy iskolába, ahol először hallottam azt, mennyire fontos, hogy többen összefogjunk. Hogy együtt könnyebb. Hogy az egyén egyedül bár sokat tehet magáért, együtt azonban hihetetlen dolgokra lehetünk képesek. Az iskolában azonban hiába tanultam újabb dolgokat, megint úgy éreztem, hogy csak az elmémet hízlalom. Hiába mondtak nekem okosságokat, hogy hagyjam a dolgokat megtörténni, ne agyaljak annyit, megint csak nem mondták meg, hogyan tegyem ezt.

Nem sokkal később egy régi barát lakásán találtam magam, belecsöppenve egy meditációs estébe, egy közösségbe, ahol végre valami más is történt: végre elkezdtem tapasztalni. Addig a pontig folyamatosan elutasítottam a meditálást: hogy az nekem nem megy, meg milyen unalmas, és mire jó ez egyáltalán… de ahogy ott ültem és benne voltam, ahogy megéltem, rájöttem, hogy ez másról szól, mint amit eddig hittem. Megéreztem a csoport energiáját: ezt sosem éreztem azelőtt. Sokkal könnyebb volt ebben az energiában meglátni valódi önmagamat, és megtapasztalni valami leírhatatlan mélységet és magasságot. Olyan belső békét éltem meg ott, amelyhez mindig visszatérhetek, ha elragadnak a hétköznapok megpróbáltatásai.

A spirituális vezetők egyre inkább abba az irányba haladnak, hogy nem egyénileg foglalkoznak a segítséget kérő emberekkel, hanem csoportba hívják össze őket (együtt meditálnak, mantráznak, zenélnek és táncolnak, vagy csak együtt VANNAK). Ezek a csoportok eddig egymás mellett párhuzamosan tevékenykedtek, lehet, hogy tudtak is egymás létezéséről, de még nem keresték egymással a kapcsolatot. Elég volt nekik az, amit az adott keretek között létrehoztak, megéltek. Lehet, hogy a csoportok (ideértve akár a "különböző" vallásokat gyakorló egyházakat is) eltérő módszerekkel dolgoznak, de a lényegük mégis ugyanaz: felismerni a jelent, lebontani a szeretet áramlását akadályozó falakat, elfogadni a másikat olyannak, amilyen… azaz meglátni és megélni a VALÓSÁGOT!

Tegnap egy közös programon elhangzott valakitől, hogy a kis csoportok még nem tudnak egymásról… dehogynem! Ez a folyamat már elindult, és éppen most, ebben a pillanatban, ezekben a napokban, hónapokban teremtjük meg annak az alapjait, hogy ezek a csoportok tudjanak egymásról és összefoghassanak végre. Hogy a kis egységek egy nagyobb egységet alkothassanak, hogy végül megszülethessen majd globálisan is az EGYSÉG. Hogy minden ember tudhassa és érezhesse, hogy semmivel sem több vagy kevesebb a másik embernél, csupán az élet nagy játékának különböző szerepeiben járul hozzá a többi ember fejlődéséhez. Ha a múltból hozott mintákon átlátva meglátjuk egymásban azt, akik valójában vagyunk, nem lesz többé értelme az elkülönültségnek. Mindegy lesz, hogy az egyik fehérbőrű, a másik fekete, mindegy lesz, hogy az egyik szegény és a másik gazdag, mindegy lesz, hogy az egyik dühös, a másik szelíd, és mindegy, ki melyik párthoz és vallási közösséghez tartozik vagy nem tartozik… Az emberek ekkor végre megérthetik, hogy minden és mindenki EGY.

MIND-EGY!

Amikor többen leülünk énekelni, csodálatos energiák áramlanak bennünk és közöttünk. Elengedjük az összes gondunkat és félelmünket, és 100 százalékosan beleadjuk magunkat abba, amit éppen teszünk. Szívvel-lélekkel azt tesszük, amit szeretünk, együtt tesszük azt, amit szeretünk, s eközben eltűnik belőlünk minden ítélkezés és elkülönültség érzés, mert közben meglátjuk a másikban is önmagunkat. Az egyes emberek energiája összekapcsolódik a többiekével, és egy hullámhosszon egy magasabb rezgéssel létrehozunk valami nagyon jót: élő zenét, mely telve van szeretettel. A hangok rezgése és a mi rezgésünk eggyé válik.

Ha kis csoportban ilyen egyszerű dolgot téve ekkora csodában van részünk, akkor vajon sok ember összefogása és figyelme mire lehet képes?

Remélem, hogy az Első Egység Konferencia segít az embereknek abban, hogy rádöbbenjenek, milyen fontos EGYÜTT LENNI és EGYÜTT TENNI magunkért, egymásért és a világért!

"Legyetek csendesek, hogy tiszták lehessetek.
Legyetek tiszták, hogy tisztán láthassátok a világot.
Hajóépítők vagytok ti mind.
Tengerészek vagytok mindannyian.
Ez az a feladat, amelyet az örökkévalóságból bíztak reátok:
hogy a végtelen tengeren hajózhassatok,
amely ti magatok vagytok,
és ebben megtaláljátok annak a lénynek a hangtalan harmóniáját,
akinek neve Isten.” 

Mirdad

Az út, mely idáig elvezetett, rögös volt, de most már látom, minden csak engem szolgált. Minden, mi azt gondoltam fáj és éget, a hasznomra vált.

2009 novemberében már több vezetői tanácskozáson túl volt a csapat, amin én nem voltam jelen, mert nem kaptam meghívást, nem kellett ott lennem. Sokat gondolkodtam, mi lehet az oka ennek…
2009. november 15-én jógaoktatói képzésen vettem részt. Minden alkalom nagy hatással van rám…  ez a vasárnap is egy döntést hozott a részemről: felvállalom a felelősséget saját életemért, így azt is, hogy én vagyok mestere saját életemnek.
A döntésemet követő alapítói találkozón már én is részt vettem, mint a „tanács” teljes értékű tagja. Mindenki önfeledt volt, és vidáman teltek az órák, szinte észre se vettem, olyan gyorsan elmúlt az idő. Emlékszem, hogy ötleteltünk, és a körben mindenki egyenrangú tagként volt jelen javaslataival és ellenvéleményével együtt.

…Azzal a vággyal csatlakoztam, hogy megnézzem, hogyan működnek a vezetők… mások hogyan csinálják. Példákat kerestem, és találtam is… Kiderült, hogy mindenki másképp, de ugyanazt csinálja: embertársait segíti.
Legutóbbi találkozónkon Csaba barátommal nagyon elkéstünk… mégis mindenki határtalan örömmel fogadott minket… ez volt az első alkalom, hogy velünk volt. Figyelt bennünket, és rövid idő elteltével teljesen köztünk volt, befogadtuk mi is őt.
Komoly dolgokról beszéltünk, mégis, mint mindig, előkerült a humor… ahogy faltuk a szendvicseket, ittuk a teát és nagyokat nevettünk… így vált a helyzet tökéletessé.
Egyik kedvenc filmemből idézve mégis Expeditívek: gyorsak és hatékonyak voltunk, mert játszottunk.

…és ahogy telt-múlt az idő, folyamatosan változtam, átmentem egy olyan átalakuláson, ahonnan már nincs visszaút. Felnőttem!
Ma már dolgozom napi 8 órában, és mellette végzem a konferencia szervezésében rám rótt feladatokat is… néha fáradtan, mégis boldogan teszem a dolgomat.
Minden nap beszélünk telefonon, egyeztetünk és végezzük a dolgunkat, hogy létrejöjjön az, amit többek megálmodtak.

Ám múlt héten, az idő szűke miatt nem tudtunk találkozni, ezért leleveleztük, hogy csütörtökön 22 órakor mindenki a saját otthonában leül meditálni.
Már háromnegyedkor éreztem a hívást… gyertyákat gyújtottam, és leültem az oltár elé. Éreztem, ahogy mindenki csatlakozik a körbe, és megfogjuk egymás kezét… csodálatos szeretethullámot éreztem végig a 30 perces meditáció alatt, mely most is velem van. Érzem társaim kezének érintését még most is karomon, hiszen Egyek vagyunk. Remélem a héten is megismételjük közös meditációnkat… Ágival, az előző medi ötletgazdájával már gondolkodtunk rajta, szóval felvetjük a közösségnek is.

Részemről azon munkálkodok, hogy az emberek minden pillanatban biztonságban érezzék magukat, úgy, ahogy én is érzem magam, mióta „felnőttem”.
Napról napra egyre többen csatlakoznak hozzánk, hogy segítsék a konferencia létrejöttét, megvalósulását, formába öntését, mert nem elég meditálni.
Azt, amit megálmodunk, a két lábunkon állva, ahogy egy barátom mondja, kézzel-lábbal kell kivitelezni. Ezt csinálom most is, használom a kezem, aztán az egész testem mozgásba fog lendülni, mert telefonon kell egyeztetnem az előadókkal…
Kis csapatunk egyre több taggal bővül, és egyre több fény csatlakozik hozzánk. Támogatnak az Égiek is minket – tudom.

Hozzuk az anyagba az Egységet!

Imádok Játszani. Játszva Létezni, de komolyan!
Mindig játszo’ ma szavakkal! J
Itt vagyunk és komolyan vesszük az Életet.
De azért csak lehet Önmagunkon nevetni… élvezni, hogy egy mérhetetlen érzékeny pontot tervezünk létrehozni…engedünk Létrejönni.
Szervezünk, egyeztetünk…ma épp így történt…

Meghívtuk a K.Ö.R. tagjait, hogy tartsanak Velünk. Legyenek Társaink a Létrehozásban.
A konferenciára meghívtuk még Balogh Bélát, aki a Tudatalatti 10 parancsolata, vagy A Végső valóság c. könyvei által közismert a Magyar olvasók körében.
Na jó…az nem teljesen igaz, hogy meghívtuk Őket! Mert Ők legalább annyira hívtak meg minket. A lényeg, hogy ma egyeztettünk! Egyezettünk a Konferenciáról, hogy ott mi fog történni… …és egyeztettünk arról, hogy ha elindul egy közös, tudatos egymáshoz csatlakozás, akkor is jelen kell lennünk. Hogy Fórumokat biztosítsunk folyamatosan. Mert bár teremtünk, de tisztában vagyunk azzal, hogy „Gyermekünknek” felelősséggel tartozunk legelőbb! Hogy példát kell mutatnunk a működésben, a mindennapi Létezésben!

Leültünk hát…
…körben… …igaz nem úgy indult…de egy kör lett belőle.
Ültünk KÖRben, és valahogy mindenki mosolygott!

Méregettük egymást. Én konkrétan azt nézegettem, hogy mennyire lehet egy Balogh Bélával viccelődni! Mennyire veszi a játékos könnyedségemet. Azt, amivel létezni szeretek… Simánment’ J Először volt egy pár tiszteletkör, de aztán ment minden magától! Aztán arra figyeltem, hogy ki ül velem szemben…kit hozott elém az Élet.
Arra jöttem rá, hogy bár régóta egy hasonló csoporthoz, szervezethez vágyom tartozni.
Ez most valahogy körém csoportosul. Na nem úgy, hogy ÉN vagyok a központ…bár közben ez IS igaz… …hanem úgy, hogy Létrejön körülöttem! Megteremtődik! Körülvesz!

Szóval csillogtak a szemek, villogtak a mosolyok! Játszottunk, komolyan!
Mindenki hozzátette Önmagát.

Volt, aki az elmúlt Konferencia hangulatáról beszélt. Volt, aki az előadói képességeit hozta. Volt, aki az előrejutásunk kormánylapátja lesz. Engedtük működni azt, ami megvan bennünk…és ez által egy természetes áramlás jött létre. Egy FLOW! Könnyed volt, és felemelő! Hiszem, hogy éreztél már ilyet és ezért újra átélnéd! Hiszem, ha nem éltél még ilyet, meg szeretnéd tapasztalni, személyesen!

Régen is így működött, most is működhet így, csak engedd meg magadnak…
…megint!
Részemről azt érzem, hogy egy új rendszerre van szükség. Egy új Társadalmi struktúrára.
Ezt a rendszert látni, létrejönni…megtapasztalni, hogy kialakul…hát szerintem ez kihagyhatatlan! Aktív, cselekvésre buzdító, összetartó és folyamatában inspiráló kezdetekhez csatlakoztam. Létrehozni és alkotni! Egy szellemi EGYSÉGet alkotni…

…csatlakozol Te is?

Ha olvasod, akkor szerintem MÁR egy hajóban utazunk…

Egységtudat – Balogh Béla
http://www.youtube.com/watch?v=2mbkDS3BOOo
www.baloghbela.hu